Albérlök

Mindig azt hittem a rákok csak úgy élnek, mint a halak a vizben - pucccéron. Akarom mondani a páncéljukban. :D De ez nem így van. Ime a bizonyiték, hogy beköltöznek egy kilakoltatott csigaházába. Gondolom ez olyan lehet, mint az árverezés. Ki ad érte nagyobb páncélt? Esetleg elötte egy méretpróba? Ki fér bele egyáltalán?

Táskafül merre jársz?

Ez a szörös négylábú nagyon rossz szokást vett fel - amin a szagomat érzi ellopja. Tegnap a mintaanyagot - amin próbáltam a varrógépet - találtam a másik szobában. Tuti, hogy nem én tettem oda. Most varrnék egy táskát és eltünt a megvarrt fülekböl az egyik. Oké, oké mondhatnátok varrjak másikat. Anyag van, tehát nem is rossz ötlet. Csak hogy már nagy nehezen kifordítottam a szinére - egy fakanál segítségével. Nincs az a pénz, amiért én visszafordítanám, h még egyszer leszabjam. Hosszas keresgélés után megtaláltam, a hálóban az ágy alatt. Most pedig a varrógép kezdett el hurkolni... Tekergettem egy kicsit, de nem lett jobb a helyzet. Sötét is lett. Pedig csuda klassz úgy szöszögni, hogy besüt a nap a szobába és nem kell villany. Tartom magam abbéli elhatározásomhoz, hogy ami bosszant azt ott hagyom érlelödni egy darabig. Talán holnap újra megpróbálom. Itt egy kép arról, hogy a kisasszony igenis használja az új oduját. Egészen konkrétan ájultan alszik vagy valami újabb zsiványságról álmodik.

Papagáj vagy fehér veréb?

Amikor meglátok egy hullámos papagájt, mindig egy régi-régi történet jut eszembe. Nagyanyámnál voltunk vidéken. Szombat este épp a kacsákat etettük és azt néztük melyikük olyan kereken formás, hogy a vasárnapi ebédként végezze. Egyszer csak odaszállt egy papagáj és vidáman elkezdett csipegetni, annyira tetszett neki a kukoricadara, hogy még csipogogott is hozzá. Mondom a Mamának, Jé ez egy kis hullámos papagáj! Ugyanmár ez egy fehér veréb, szokott idejönni - volt a nagyanyó válasza. Dehogy is! Ez papagáj! - erösködtem tovább - Pesten ezért 200 Ft-ot kérnek az állatkereskedésben. Na ekkor valami elképesztö és gyors dolog történt. Nagyanyám egy távolugrót meghazudtolóan vetette magát szegény jószágra! A kacsáknak még odébb totyogni se volt idejük. Viszont a madárka nagyanyó két kezében volt bezárva. Természetesen hazajött Pestre. Flegma Frederika nevet kapta és kalitkában élte tovább életét. Magának való leányzó volt, de annak is az érdekesebb fajtájából, mert a fiúkat nem szerette. Legalább 3 fiú szebbnél szebbek elpusztultak mellette, de a matróna még mindig élt. Hja, kérem tojást sohasem rakott, igy az utódnevelés nem vett el egy percet se az idegeiböl.

Tudom, hogy ö nem hullámos hanem jákó... de attól még a fenti szösszenetre asszociáltam a láttán.

A zöldszemü szörny

Na jó, csak félig. Nem, nem illuminált a macska. Nem, nem is féltékeny. Szimplán dühös - gondolom.
Történt ugyanis, hogy mint napközben többször - de az éj beálltával még többször - idegen tappancsok caplatnak át a teraszon. Az egyik vörös-fehér bundájú nagyfejü kandúr éppen átvonult, mikor Luca azt hitte nem jól lát.
Jé, megint egy kollega! - gondolta és rányervogott. Az a nyavalyás pökhendi macskája még csak a fejét se forditotta Luca felé. sétált tovább kényelmesen.
Luca ismét szólt neki, de semmi reakció. Mivel a hintaszékben ültem, azt a részét már nem tudtam megállni szónélkül a vizitnek, mikor lepisilte a cirokseprüt. Rászóltam ezt, hogy gondolod fiatalúr?? és felém fordult... vagyis nem süket - szimplán csak beképzelt ökelme. Vagy nyelvi problémák vannak a macskák között is.

Falramászik vagy elbújik

mármint ettöl a felfordulástól, ami napok óta van. Elöntött a k@ka bennünket. Nem átvitt értelemben, hanem szószerint. Akkora dugulás van itt a lefolyókban mint állat - hogy stílusos maradjak. Szóval idegen emberek - szerelö - jönnek, rettentö hangosak és nagy felfordulást csinálnak. Mivel az ajtókilincset még hirböl sem ismerik, igy Luckó be van zárva a valamelyik szobába, amit pedig nagggyon útál. Tegnap pl. kétszer és sokáig volt szobafogságon. Amikor kiengedem, akkor fejvesztve menekül...

Jövökép

Mármint a párom lelki szemei elött. Szerinte ilyen alkattal, csakis rúdtáncosként kell érvényesülni. Tény, hogy nem egy dijbirkozó alkat a maga 2 kiló 80 dekájával. Amiból 2 kg maga a ször. Az uram megtette az elökészületeket, a szerkentyü alapjának házhoz szállitásával. Lucus szimatolta és azon a pici lukon bele is akart mászni. :)))) Bezzeg a sokkal nagyobban nem akar bújócskázni. :( Addig is, marad a már meglévö, a napi formában tartó tornagyakorlatokhoz. Ennek ott trónol a tetején.

Nehéz kezdet

Ez viszonlagos, hiszen Luca egy hét után jobban ismerte a lakás minden zugát, mint mi. Szerintem ez a mai napig igaz. Elöször a nagy szekrény volt a kedvenc búvó helye, majd az éjjeli szekrényke polca aztán, a kanapé és a komód közötti sarok... a csuda tudja még merre bújkált. A párom szerint kell a macskának egy "normális" hely. Ez szerintem nincs igy, ahol megtelepszik egy szunyára, az bizony számára normális. Vettünk is neki bújokás, körömszaggatós és magaslati lessel rendelkezö valódi macskabútort. Na ja! Mi ember szemmel vettük, h szerintünk ez jó. A lakásban ide-oda pakolásztam, de sehol sem akarta igazán birtokba venni a kisasszony. A kényelmetlen ablakpárkányon üldögélt inkább, ahol a csuszósin miatt, még a fél feneke is lelógott. Igaz eme fajta ülöalkalmatosságból 3 is a kedvence volt. Mig aztán a párom összetákolt egy minden oldalán bebújható kuckót. Ez sem nyerte el kényes-fényes-önagyságának a tetszését. Fogtam bevittem a hálószobába az ablak alá, rátettem a macskabútort és láss csodát! Azóta ezen trónol. Az sem utolsó szempont, hogy alvás közben is félszemmel tudja tartani a kollegák udvaron átvonuló egyedeit :DDD

A pasa :))

Csoko eddig nem volt kényeske, úgy látszik öregszik :D Na ja, tavasszal már elmúlt 14. Költözés után ismét kedvenc helye a galéria. Nem csodálom, mert olyan puha, mint egy pasa szerájának kanapéja. Pont úgy is viselkedik. Azok a hepe-hupák a lábnyomai, mikor kereste hova is feküdjön.