Két lakásban, három állati személyiség 12 tappancsa által hagyott nyomokat mesélem el.
6.25.2014
Névadó :-)
Herkules lett a neve az árva kis vakarcsnak. A párom adta neki - nem tudni milyen megfontolásból? - talán mert annyira optimista ember. Az egész macsek nincs 25 dekánál több. Az anyja végleg elhagyta, már nagyon rég nem láttam errefelé. A tesója - a fekete-fehér is - elpusztult. A szomszéd kert tulajdonos találta meg, pedig nem is látszott betegnek szegényke. Szóval magára maradt teljesen. Már reggel jön és vékonyka kis hangján, követelni a kajáját. Áztatott tápot adok neki egy nap háromszor. Helyes kis pocakot rak belőle, aztán felül a kerités tetejére, a fa árnyékába aludni. Onnan szemmel tudja tartani a nagy macskák átmenő forgalmát.
6.17.2014
6.16.2014
Úrnő
Véglegesen kivagyok rúgva a fotelból. Őkelme úgy döntött, hogy teljes kizárólagossággal ővé és kész.
Mondtam ezt, hogy gondoltad? Nincs apelláta! Unottan rám ásitott:DDD
Bezzeg Csoko. Ő már attól boldog volt,ha a vádlimon aludhatott.
6.10.2014
Csumpika elment
Aprocska volt de nagy harcos, mégis legyőzte a virus.
Történt ugyanis, hogy egy kóbor macskalány úgy döntött, hogy a terasz deszkái alatt, ad életet porontyainak. Négyen voltak. Az egyiket kb. olyan 2 hetes korában már elvitte a macskanátha. A másik - kiről szól ez a poszt - egy fekete suvickos, nagyhangú csöpp leányka volt. Ezek a kismacskák eleven bolhabuszok. Szóval csumpika annyira visitozott, hogy nem tudtam elmenni mellette. Az anyja teljesen lemondott róla, mert rettentő sovány volt. Három óránként vittem neki langyos tejet. Először félt tőlem, de aztán már a lépteimet is felismerte és nyávogva jött felém. Párom teával mosogatta a teljesen beragadt és gennyes szemét. Hiába. Napról napra egyre halkabban sivalkodott. Aztán megadta magát a sorsának...
Az anyamacska teljesen lelépett. A megmaradt két kölök, túlélte a macskanáthát és vidáman randalirozik az egész kertben, a házinéni kerti törpéi, kőbékái, hófehérkeje és társai között.
Ök félnek, nem jönnek közel, mint Csumpika anno. A kaját azért elfogadják...
6.07.2014
Lábujjhegyen
Egyik nap jól rám ijesztett őkelme. Derékig lógott kifelé az ablakon. Csak egy ugrás lenne neki a szomszédház parkolója... és huss volt macska nincs Luca... ha lelépne itt sosem találnánk meg. A kukucskálós eset óta, ott nem nyitunk ablakot.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)