Húsvét

Húsvétoláson és pulykasonkán túl, ilyen ha macska, ki van NYÚLva. 

Egerekben szegény, de kergetnivaló nyúlban gazdag ünnepeket kívánok azoknak, kiknek nem jutott ilyen puha párna. Luca

Hasonlatosság

Én megmondtam. Figyelitek azt a mozdulatot? Luca a 3D-ben (is).  Na ugye! :)))

Leutánoztam

Reggelente Luci pont így nyújtózkodik csak éppen a konyhaszekrény ajtón - remélve egy kis szalámi falatot.
Ott azért nem mutatna ilyen jól, ezért a hűtőre tettem.

Na jó, Lucinak nincs rózsaszín masnija, de valahogy ki kellett fejeznem  törékeny nőciességét. :))

Puszi lesz

Még mindig nagy a szerelem... Az öreglegény és a fiatal között. A macskapuszit - az orrát odadörgöli az ember orrához - éppen nem tudtam lekapni, csak az előkészületét. :DDD

Igazából egyikük se szeret fotózkodni. :( pedig szerintem tök jópofák! :)

Tévedés

Az a megállapítás, hogy a macska lusta. Sokat szundikál az tény, de alapvetően kíváncsi és az arra érdemes dolgokat figyelemmel kíséri. Ja és nem szereti a változtatásokat. Kivéve, ha őt is érdekli valamiért az új helyzet. Történt ugyanis, hogy a párom úgy döntött a zajláda (lsd. televizió) magasan van és lentebb kell szerelni a konzolt ami tartja. Eljött egy barát, jókora Hiltivel meg is ejtette a szükséges lukakat a falban. A vezetéket összebandázsolta, hogy ne legyen játékra ingerlő a szőrcsomónak. Persze a macska felderíthetetlen helyen dekkolt ez idő alatt. No de amikor a szerelő távozott - szerintem még a kapuig se ért le. Hopp! azonnal előkerült és felderítette a változást.... és elkezdett tévézni. Igen, nem tévedés. Ül a magaslati helyén és nézi a tévét. Rövidlátó a szentem, vagy a csuda se tudja, de közelről nézi. Azóta már többször rajta kaptam csak lefotozni nem sikerült. De most igen :DD Fura ízlése van, mert csak a politikai műsorokat és az állatokról szóló filmeket szereti.

Cat Cafe

Nem messze a Deák tértől a Ráday utca elején van ez a kávéház. Honlapja szerint tizenöt macskájuk van. Nekem - pedig van gyakorlatom a keresésben - csupán nyolcat sikerült felfedeznem. :( Abból írd és mondd összesen kettő volt éber, a többi mind aludt.

Ez a bengáli pl igy aludt a forgalmas bolt kellős közepén egy széken. Elképesztő dolog, ugyanis a macska legalapvetőbb tulajdonságának a - lustaság után - az éberségnek mond ellent az eset. Volt olyan, hatalmas Maine coonnak, megemeltem a farkát - persze finoman - egy-két simi a nagy testén és még arra se nyitotta ki a szemét. A szemem láttára előhúzott egy kisgyerek a búvóhelyéről egy fehér házicicát, majd aki sarkonfordult és viszabújt a szunyálni tovább.
Evvel a kis háziciromos kölökkel viszont szerencsém volt, mert éppen játékoskedvében találtam.

Másik éber macska egy fekete-fehér exkandúr. Párom persze, hogy levadászta, oly nagy sikerrel, hogy azon nyomban otthon érezhette magát emberem. Megrágta a simogató kezét - pusztán játszásiból - amint ölbe került a kis foltos. A hely jó és nem zsúfolt, viszont és a kiszolgálás nem éppen a szakma csúcsa. Iszonyú lomha pincérfiú, arcán a világ unalmával, mire odaér, feljön a Hold. :) A "kaja" viszont stílusos, ime:

Az áraktól félreállhat az ember bajsza, de legalább friss volt.

Bemutatkozás

Nem gépelési hiba az alcím, mert az eb az csak "kuty" a maga 3-3,5 kg versenysúlyával. Hiszen a exkandúr is többet nyom. :)))
Szóval 1. számú versenyző - engedjük előre a heves fiatalságot - Luca az örök menyasszony, mivel már ivartalanítva van. Lassan 3 éves lesz. Mamája - szintén Nyuszja - egy szibériai szépség, aki ugyan csak a bajnoki címig vitte jó sorsa, de huncutsága kicsit tovább. Lévén egy szép kora tavaszi napon szétnézett a szomszédságban és egy ismeretlen eredetű csömöri Don Juantól sikerült 3 macskaporontyra szert tennie. Áprilisi tréfának szánta a macskamama, csak a gazdák nem tudtak felhőtlenül ezen kacagni.

Igy került hozzánk az akkor 7 hetes 25 dekás csöppség. Valószínűleg még nem volt tisztában személyisége varázsával, csak nyekerget nyávogás helyett és meghúzódott egy cipős doboz sarkában a hazafelé vezető úton. Sikerült 3 hét alatt 70 dekára híznia. Egészen macskaszerű lett, mire megkapta őt a valódi gazdája, a párom.
Kettes számú versenyző a tappancsosok között már vérmesebb személyiség.
Anno tenyésztettem vele, kiállitásról kiállitásra hordtam - nem hiába - európabajnoki címig vitte - böcsületes törzskönyvi nevén Muang Thai Adrian alias Csoko, az exkandúr.
Khmm! nem kell félreértelmezni, nem a csokiimádatból született a neve (pedig nagyon szereti az édességet) hanem a törzskönyvezett színéből. Kalandos élete volt szegénynek - mert egy ostoba ítélet miatt elkerült tőlem, de öregkorát megint jó helyen tölti - nálunk. Azt hiszen elmondható, hogy kölcsönös és felhőtlen a szeretet a gyerekem és közötte. Hihetelenül egy szószátyár az "öregúr" és nagy dorombológép. Lepukkanva és soványan egy tépőfogát elvesztve került vissza tavaly áprilisban, de már helyre rázódott.

Hangja öblösödött, melle szélesedett, szőre simogatnivalóan puha. Csak a hátsó combizmát nem fogja visszaszerezni már soha. Ez viszont nem akadályozza meg, hogy helyből felugorjon a szekrény tetejére ha arra jön Boni a hármasszámú versenyző

Ő a kuty. Az egyetelen az állatkertben, aki érdeknélkül tud neked örülni mindennek. Oda-vissza törzskönyves a lelkem, aki egyáltalán nem kutyaként viselkedik. Imádja a macskákat, csak ezt a másik fél nem tudja és félreértelmezi. Még mindig fordítva kommunikálnak. Ha Boni csóvál, azt Csoko már jelzésértékűnek veszi. Ezért néha elcsattan egy-egy tasli oda-vissza, de egymás között lerendezik. Hálás kis szörgombolyag az eb. Már egy simitől is boldogan csoválja a farkát, amitől az egész hátsója úgy mozog, mint egy szambatáncosnak. Tizenegy éves lesz, de korát meghazudtolóan lökött kutyagyerekként viselkedik - még mindig. Ugrabugrál és aportirozik. Igaz néha nyekken és nyüsszent, mert az izületei már kissé kopottak, nem a régiek. Pitizik akármeddig, ha egy jutalomfalat van kilátásban. Mindent szeret, ami nem kutyának való. Egyet kivéve, az ecetesuborkát. Viszont bármilyen gyümölcsöt szívesen megeszik, ha módja van rá.

Végre Valaki

Úgy megörültem, hogy végre Jolimama hozzászólt a kézimunkás bloghoz. Az, hogy tetszett neki a stólám is öröm, hiszen Ő maga gyönyörűeket tud alkotni. Az örömöm igazából annak szólt, hogy hiányolta az állatkert lakóit. Beadtam a derekam, legyen! Ezekkel az állatkákkal úgyis történik mindig valami, ha másoknak is mosolyt csal az arcára, akkor még jobb! :))