Használta, használta!...

Tört ki az öröm az uramból :) mikor hazaérkezvén két aprócska pisigalacsint látott az új macska wc-ben. Félős Lucánk tegnap körbejárta és szaglászta csupán az új klotyiját. Ma el kellett mennünk itthonról ahhoz, hogy halált megvető bátorsággal elmenjen... pisilni :DDDDDDDDDD
A macskaszállítóról levettem az ajtót és telepakoltam a játékaival. Eredmény: még derékig se mert belemenni. Viszont ami egy rövid mancs nyújtásnyira volt játék, az kihalászván már az éjjel játszott velük.

Szőrős kifli

Bezzeg Lucának aranyélete van. Amilyen mázlista - a tutira ígért hét életből még kölyök korában kilőtt egyet-kettőt. Azóta viszont csak kényeskedés van. Ő aztán csak akkor dorombol, ha nagyon-nagyon el van varázsolódva éppen valamitől. De akkor is halkan, alig halhatóan, hogy az ember füle el ne csökevényesedjen, csak hegyezze jól, ha hallani akarja. Ezt a szőrcsomagot hiába simogatod, ha nincs kedve ehhez, gondolkodás nélkül megharap vagy odacsap - persze kiengedett körmökkel. Szerencsére nem volt se bulldog, se tigris a felmenői között, igy finoman(abban) csinálja. Vagy mégis? mert a csikjai azért meg vannak. :D
Szóval neki kedvenc helyei vannak, persze azontúl, hogy az egész lakást bi(r)to(k)rolja. Úgy mint az ablakból nézelődés, azontúl, hogy ott várja az éppen hazaérkezőt - a galambokat is innen szokta szemrevételezni és képzeletben megfogni. Magaslati levegő az klassz dolog, mert  a lépcsőn való szundikálás is egy lehetőség. Legjobban mégis az " emberem a párnám " c. fejezet jön be neki. Párom lábai remek helyül szolgálnak erre.

Pillanatok alatt a macskából szőrős kifli lesz és szunyál olyan mélyen, mintha az elmúlt 24 órából  még nem is aludt volna át 23-at.

Séta az esőben

Mindig elcsodálkozom azon, hogy ebbe a csöppnyi kuty'ba, mennyi ész szorult. Esik az eső, de nem ám csak csepereg, hanem dézsából öntik. Este van, a gyerek lusta - mint mindig - megsajnálom az ebet és elindulok az egészségügyi sétája okán meglobogtatni. Úgy, de úgy tud az ereszek alatt menni, hogy egy csepp viz nem sok, annyi sincs a kabátján. Sőt! Szinte rátapad a házak falára.

Amikor egy csepegő ereszhez érünk -  fel se néz, mert már centire pontosan tudja hol van -, kiszalad a járda közepére, majd vissza a fal mellé. Ezzel a trükkel ismét megúszta a vizesedést, nem úgy a kutyasétáltató, mert annak pont a fején koppan az égi áldás. :)
Hazaérve a macska  már a magaslati helyen "várja" és egyben a méltatlankodásának is hangot ad, hogy "remélem elhagytátok valahol útközben azt az büdi kutyát"

Ja mégse? Kerekedik a szeme és k(sz)omorodik a feje. Na jó, akkor még elviselem a társaságát egy ideig, ha már igy össze vagyunk zárva.