Séta az esőben

Mindig elcsodálkozom azon, hogy ebbe a csöppnyi kuty'ba, mennyi ész szorult. Esik az eső, de nem ám csak csepereg, hanem dézsából öntik. Este van, a gyerek lusta - mint mindig - megsajnálom az ebet és elindulok az egészségügyi sétája okán meglobogtatni. Úgy, de úgy tud az ereszek alatt menni, hogy egy csepp viz nem sok, annyi sincs a kabátján. Sőt! Szinte rátapad a házak falára.

Amikor egy csepegő ereszhez érünk -  fel se néz, mert már centire pontosan tudja hol van -, kiszalad a járda közepére, majd vissza a fal mellé. Ezzel a trükkel ismét megúszta a vizesedést, nem úgy a kutyasétáltató, mert annak pont a fején koppan az égi áldás. :)
Hazaérve a macska  már a magaslati helyen "várja" és egyben a méltatlankodásának is hangot ad, hogy "remélem elhagytátok valahol útközben azt az büdi kutyát"

Ja mégse? Kerekedik a szeme és k(sz)omorodik a feje. Na jó, akkor még elviselem a társaságát egy ideig, ha már igy össze vagyunk zárva.