Szőrős kifli

Bezzeg Lucának aranyélete van. Amilyen mázlista - a tutira ígért hét életből még kölyök korában kilőtt egyet-kettőt. Azóta viszont csak kényeskedés van. Ő aztán csak akkor dorombol, ha nagyon-nagyon el van varázsolódva éppen valamitől. De akkor is halkan, alig halhatóan, hogy az ember füle el ne csökevényesedjen, csak hegyezze jól, ha hallani akarja. Ezt a szőrcsomagot hiába simogatod, ha nincs kedve ehhez, gondolkodás nélkül megharap vagy odacsap - persze kiengedett körmökkel. Szerencsére nem volt se bulldog, se tigris a felmenői között, igy finoman(abban) csinálja. Vagy mégis? mert a csikjai azért meg vannak. :D
Szóval neki kedvenc helyei vannak, persze azontúl, hogy az egész lakást bi(r)to(k)rolja. Úgy mint az ablakból nézelődés, azontúl, hogy ott várja az éppen hazaérkezőt - a galambokat is innen szokta szemrevételezni és képzeletben megfogni. Magaslati levegő az klassz dolog, mert  a lépcsőn való szundikálás is egy lehetőség. Legjobban mégis az " emberem a párnám " c. fejezet jön be neki. Párom lábai remek helyül szolgálnak erre.

Pillanatok alatt a macskából szőrős kifli lesz és szunyál olyan mélyen, mintha az elmúlt 24 órából  még nem is aludt volna át 23-at.