Elég hideg tél volt az elmúlt. A tavasz érdeklődés hiányában elmaradt és rögtön nyár lett. Szóval a nagy zimankóban műanyag flakonból a belváros közepén etettünk egy rigót. Ennek a madárkának igen hálás a fiókája, mert fütyürészik nagy vidáman reggeltől estig a körfolyóson. Kiváncsi is a kis tollas és majdnem ez lett a veszte. Berepült a nyitott felső ablakon leült az előszobai fogasra és vidám trallába fogott. Szegény macska, azt hitte álmodik, hiszen eddig csak az üvegen keresztül látta. Leszáguldott a galériáról, lapos kuszásban megközeliti az előszobát és még mindig nem hisz a szemének. Eközben madárka vidáman trallázik tovább, ugyet se vett a közeledő veszélyre. Ezzel a remegéssel határos örületbe kergeti a macskát. Odáig eljutott Csoko, hogy felugrott a cipőtartó szekrénykére és már rázza a hátsóját a következő ugráshoz. A kismadár pedig átröppen a nyitott ablak keretére és... tovább fütyül. Mintha azt mondaná a macskának itt fogj meg ha tudsz!
A macska még mindig mélázik azon, hogy micsoda tollas uzsonna lehetett volna, ha nem tétovázik annyit.
A kutya a szoba küszöbön ülve nézi a kétszemélyes előadást, és nem érti, hogy mitől izgul így a macs? Madárka kiröppen és leül a korlátra,- most már biztos távolságban Csokotól - fütyürészik tovább vidáman a vizit végetért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése