Csumpika elment

Aprocska volt de nagy harcos, mégis legyőzte a virus. Történt ugyanis, hogy egy kóbor macskalány úgy döntött, hogy a terasz deszkái alatt, ad életet porontyainak. Négyen voltak. Az egyiket kb. olyan 2 hetes korában már elvitte a macskanátha. A másik - kiről szól ez a poszt - egy fekete suvickos, nagyhangú csöpp leányka volt. Ezek a kismacskák eleven bolhabuszok. Szóval csumpika annyira visitozott, hogy nem tudtam elmenni mellette. Az anyja teljesen lemondott róla, mert rettentő sovány volt. Három óránként vittem neki langyos tejet. Először félt tőlem, de aztán már a lépteimet is felismerte és nyávogva jött felém. Párom teával mosogatta a teljesen beragadt és gennyes szemét. Hiába. Napról napra egyre halkabban sivalkodott. Aztán megadta magát a sorsának...

Az anyamacska teljesen lelépett. A megmaradt két kölök, túlélte a macskanáthát és vidáman randalirozik az egész kertben, a házinéni kerti törpéi, kőbékái, hófehérkeje és társai között.

Ök félnek, nem jönnek közel, mint Csumpika anno. A kaját azért elfogadják...