Balhé van

Egy beigli csikos szomszéd macsleány az udvaron koricált. Ránéztünk és a párom szólt is hozzá. Majd adott neki egy kis száraztápot. Ez vörös posztó volt Lucinak, mert az első sorból és páholyból (mászókájáról) végig nézte, ahogy a ingyen kosztos megeszi az utolsó szemig. Igen ám, de annak rendje módja szerint az éhenkórász nem állt odébb. Sőt, az ajtónk elött nyervákolt, mondtam neki ettél, mostmár menj haza! De nem tágitott. A teraszajtónál is előadta gyenge kis nyávogását. Lucát ezzel úgy felhúzta, hogy némi farkcsoválás után többször neki ugrott az tejüvegnek és valami eszméletlen mély torokhangon akkorát orditott közben, hogy az addigra már elszendergő uram is felébredt. Ezután valami fura következett, mert egész délután Luckó ült a hideg kövön és vigyázta a teraszajtót, igy a szokásos kanapés délutáni szunyáját kihagyta. Viszont tuti védelemben voltunk az idegen macskáktól.